Nos, miután túl vagyok életem első szakításán.. Első szerelmén.. Kicsit illabilisek az érzéseim. Nem egy egyszerű dolog.. Ha valakit szeretsz még sem bízol benne, semmi jó nem fog belőle származni. Ez egy tapasztalat. Akárhányszor meglehet próbálni, újból és újból, de mindig ott van; mi lesz ha..? Nem jó nlküle, nem jó vele. Nem jó sehogysem. Idővel csillapodni fog ez az állapot, ebben biztos vagyok. De most, ahogyan mindehhez hozzáállok.. Nem is tudom.. Egyik percben gyűlölök, másik percben megbocsájtok. De legyünk reálisak. Felesleges utálattal és haraggal sokkal nehezebb valamt elfogadni és a másikkal normális viszonyba maradni, mintsem egymásra köpködés és örökös düh. Kinek kell ez? Még is annyi mindenbe hibázok, egyik percben szidom.. A másikban elfogadom.. De sokkal jobb érzés elfogadni és maradni..barátok?! mintsem elutasítani a másikat. Remélen rendbe jön az élete, és az enyém is rendbejön. Egyszer nevetve fogunk visszagondolni ezekre a sérelmekre amik most történtek.
3 boldogító dolog létezhet egy ember életében.
1. Ha jól nézel ki.
2. Pénz, sok pénz.
3. Drog.
Egyszer el kell érnem azt a pontot amikor nincs szükségem senkire. Amikor nem vágyok, nem akarok. Amikor a magány annyira befolyásolja az életedet, mint amikor elmész reggel a wc-re. A kinézet, az értékes dolgok és nem mellesleg a drog határozza meg az életedet, amikor mindenkit elveszítesz. Mert így lehet igazán önmagadnak élni, és független lenni az érzelmektől. Amikor már lejövőd sincs, mert mindig ott van az adagod és amikor beülsz a Cadillac Fleetwood 1967-esbe, hallgatni az agypusztító zenédet a kedvenc boltod felé, és nevetve kifizetni egy hatalmas összeget, amit nevetve adsz át az eladónak. És amikor belövöd magad és látod z ágyad mellett a halomnyi dolgot amit vettél a saját örömödre a tökéletes kinézetedhez, elmondhatod, hogy boldog vagy és semmi sem érdekel igazán.
Nem tudom mit gondoljak és mit mondjak. Valahogyan összefüggéstelennek tűnik mind az amit gondolok. Amit leírok. Úgy érzem, hogy ami jelenpillanatban körül vesz egy hatalmas becsapás. Más emberek iránti vágyakozás és reménytelenség miközben van egy pont az életedben, kihat mind arra ami tönkreteszi a pontot az életedben. Tönkreteszi amit tesznek, mondanak és gondolnak.. De az, hogy mit érez, valahogyan egyre jobban leépíti. Ahogyan én állok? Fogalmam sincs mit kellene tennem. Reménytelen vagyok mind avval ami objektív és van, mert még sincsen. A polcomon porosodik egy érzés, de nem tud előbújni, mert ami történik gátolja mind azt ami porosodik. Mi az a gondolat ami egyre többször bökdösi az agyamat? Mindennek legyen vége és maradjon a szenvedés, maradjanak az emlékek. Múljon az idő és menekülhessek minden elől. De ígértem valamit, tartom magamat valamihez, emellett visszatart a porosodó érzés miután még mindig létezik. Rosszabb az, amikor van valakid, és szereted, mint az, ha nincsen senkid, de még is szeretsz valamit.
Összezavarodtam a hazugságoktól és az ambivalens tettektől. Mi a legjobb megoldás? Nem tudom, és ez tesz tönkre. Bele fogok halni.
Sose éreztem ennél nagyobb fájdalmat és zavart. Sose hittem volna, hogy létezik az a fájdalom, amikről mások, tapasztaltabb emberek beszélnek. Te pedig el sem tudod képzelni, mekkora kínnal és szenvedéssel jár mind az, amit teszel és a jelen helyzetedben egy kicsit sem érdekel. Tudom azt, hogy kibe szerettem bele. Emlékszem a 10 órás beszélgetésünkre.. Arra a bizonyos napra, amikor minden tiszta volt és egy csoda. Egyben a legnagyobb ellenségem is. Megváltoztattad a véleményemet, az érzésemet, rengeteget köszönhetek neked. Amit tettél értem, felbecsülhetetlen, amikor segítettél, ha rosszul voltam és nem viseltem el a fájdalmakat. De te ott voltál, és tartottad bennem a lelket és a kitartást. Nem tudod elképzelni mennyit segítettél és mennyit ér az, hogy veled lehetek. Dühös vagyok magamra, amiért letámadtalak és csak neked estem a problémáimmal, mert tudom, hogy rosszul esett. Ha haragszol, megértem. És tudom, hogy kinevetsz amiért segíteni szeretnék neked. Kegyetlen azt nézni ahogyan a múltaddal tönkreteszed magadat. Ha ezt megtették mások, miért folytatod? Nevetségesen hangzik, de ki akarlak szabadítani ebből. Nem tudlak anyagilag megsegíteni és élettapasztalatot sem tudok adni. Azt szeretném, hogy higgy a szeretetemben, bennem, de leginkább magadban. Ne félj szeretni és ne félj bízni, az pedig, hogy nem tudsz egy merő hazugság és önámítás, de azt érzem, hogy rettegsz, tartasz attól, mi van akkor, ha megtörténik ugyan az a csalódás. Sose feledd azt, hogy más ember vagyok és mást érzek irántad mint azok akik tönkretettek. Lásd be, akik ezt tették, nem szerettek. Egy defektes elképzelést adagoltak beléd a szeretetről. A szeretet nem az volt amit te kaptál, egyszerű megaláztatás és az emberi féregség legundorítóbb fajtája. És hidd el, nekem is fáj abba belegondolni amit tettek veled, de elképzelhetetlen az amit te érzel. Hiszek benned és tudom, hogy képes vagy rá és reménykedek mind abban amit teszel. Mindennél jobban szeretlek még akkor is, ha dühös vagyok rád, bármit megtennék érted. Emlészem amikor nagyon haragudtam, az oldalamra feküdtem te pedig magadhoz húztál és nem engedtél. Én pedig elmosolyodtam és nagyon jó érzés volt, pedig nagyon haragudtam rád. Arra kérlek, hogy ne nevess ki a szándékom miatt és engedd meg, hogy segíthessek. Meg akarom adni mind azt amit érdemelsz és nem kaptál meg. Ne állj ellen, tudd, hogy szeretlek és semmitől sem kell félned. Semmiképp nem ismétlem meg a múltat, de szeretnék segíteni egy boldog jövőben amiben részese lehetek, ha te engeded.Megtanítottál megbocsájtani, ami hatalmas szó. Nem azt kérem, hogy bocsáss meg azoknak akik szétszedtek, de próbálj rajta uralkodni. Nem mondhatom azt, hogy felejtsd el, mert ezt nem lehet. Kitartok melletted mind végig, mert mindennél jobban szeretlek és hatalmas része vagy az életemnek, te vagy mindennek a központja, bármennyire is kevés idő telt el azóta amióta együtt vagyunk, de rengeteget jelentesz nekem. Nagyon Szeretlek MunyiPunyi!<3
Nem értem, ha nem csinálok semmit se blogspot-on 2 hétig miért kezdik el többen nézni mint amikor írok. Paradoxon hatás.
Történelem izgalmai képi megjelenítésben. Gyakorlatilag evvel a divatrajzzal hétfőn foglalkoztam először, de sehogy sem sikerült mivel három centinként vonalakat rajzoltam és evvel a technikával kellet volna megrajzolni arányokat. De miután behisztiztem- mivel nagyon hisztis vagyok- nem foglalkoztam vele. Ezért most nagyon örülök annak, hogy segéd-arányvonalak nélkül sikerült megrajzolnom!(:
Fájdalmas azzal szembesülni, hogy amit igazán szeret csinálni vagy szeretnél, nincs hozzá tehetséged. Rossz az amikor annyi terv van benned, nem tudod életre kelteni. Kegyetlen abba belegondolni, hogy sose tudom azt tenni amit szeretek. Szomorú az, amikor az embernem érez semmi biztatást. Undorító szembesülni önmagad korlátaival és rájönni arra, hogy egy reményekkel teli képtelen szörny vagy.
